Gondolataim

Bizonyàra ez lesz a legnépszerübb,és ennél lesz a legtöbb hozzàszólàs,de pont ez lenne ennek blognak a lényege,hogy ne hagyjuk magunkat.
Sokszor elgondolkkozom,hogy mi okból hagyjuk sajàt magunkat becsapni,és miért hiszünk el szinte mindent. Tudom most azt a vàlaszt kapnàm,mert azt akarjuk hallani. Ez így ebben a formàban nem fedi szerintem a valósâgot. Persze mindenki ,még a férfiak is vàgynak gyengédségre,de ők tudnak az eszükkel gondolkodni,mi pedig sajnos a lelkünkel és a szívünkkel gondolkozunk. Minél jobban vàgyunk szeretetre figyelemre,annàl jobban isszuk a kedves szavakat,még akkor is ha tudjuk ez csak pillanatnyi àllapot,és rózsaszín lufi az egész,ami egyszer kidurran? Tulajdonképpen sajàt magunkat csapjuk be,mert mi magunk hagyjuk,hogy elhitessék velünk,amit akarunk hallani. Igen,de ha meg túl óvatosak vagyunk és nem hiszünk el semmit,akkor meg örök életre sajàt magunk csapdàjàba esünk,mert félünk a csalódàstól? Hol van itt az egyensúly? Miért nem működik ez normàlisan ? A férfi udvarol,a nő elhiszi és közel engedi a férfit,majd boldogan élnek ,míg meg nem halnak.
Na a tipikus belénk kódolt sztereótípia. Szerintem lehet teret adni és inkàbb elfogadni,amit a férfi mond, majd amikor a tettei is bizonyítjàk a kimondott gondolatlmat,akkor el lehet kezdeni !! Csak el lehet kezdeni építeni a bizalmat. A férfi mindent meg fog tenni ha valóban érdeklődik a nő irànt,hisz ösztönlény,neki vadàsznia kell a zsâkmànyra,akik mi nők vagyunk. És mi mit akarunk ? Hàt pont ugyan azt amit a férfi,csak nem valljuk be magunknak sem néha,inkàbb a "csalódàs" mögé bújva nyalogatjuk sebeinket,ahelyett hogy mi is kihasznàlnànk őket. Nem azt mondom,hogy minden férfinak igent kell mondani,csak ha igazàból legbelül mélyen nem olyan tàrsra vàgyunk,akkor azt vàllaljuk fel,így megóvjuk sajàt magunkat a csalódàstól. Szerintem ! Szerinted ?